Bár Kelly Clarkson és John Legend, a «A Hang» két legismertebb zsűritagja mindig hangsúlyozták, hogy számukra a legfontosabb a versenyzők énekhangjának minősége, nem pedig politikai nézeteik, a közelmúltban egy esemény nagy vihart kavart.
Gyth Rigdon előadásában a „God Bless the USA” című dal mély érzelmekkel és elhivatottsággal csendült fel, ám Clarkson és Legend kritikus megjegyzéseket tettek a dalválasztással kapcsolatban.
Bár ezek a kommentárok zenei szempontból helytállóak voltak, a Twitteren óriási felháborodást váltottak ki. A rajongók közül sokan megsértődtek, és többen megkérdőjelezték, hogy egy ilyen dal a jelenlegi politikai légkörben egyáltalán megfelelő-e.
Clarkson és Legend számára kényes helyzet alakult ki. Hogyan lehet úgy kritizálni egy előadót, aki szívét-lelkét beleadva ad elő egy hazafias dalt, hogy közben ne keltsenek olyan benyomást, mintha magát a hazafiságot vagy a művész elkötelezettségét kérdőjeleznék meg?
Clarkson nem is rejtette véka alá ezt a dilemmát; egy ponton még viccelődött is azzal, milyen nehéz ilyen érzékeny helyzetben lavírozni. Elismerően szólt Rigdon érzelmi kötődéséről a dalhoz, ugyanakkor határozott maradt,
amikor az énektechnikai teljesítményt érintő kritikáját megfogalmazta.
Ennek ellenére a nézők közül sokan túl keménynek és méltatlannak érezték a zsűritagok véleményét. Olyan volt, mintha nemcsak a dalt, hanem Rigdon érzéseit és a közönség érzelmeit is megkérdőjelezték volna – mindezt egy olyan módon,
amit nehéz volt elfogadni. Ez az eset élesen rámutat arra, milyen nehéz egyensúlyt találni az objektív kritika és egy dal érzelmi jelentőségének tisztelete között. Egy olyan pillanatban, amikor a hazafias érzelmek felerősödnek,
a zsűri egy igazi viharfelhő középpontjába került. Az esemény arra emlékeztet minket, mennyire szubjektív a művészet és a zene megítélése, valamint arra, hogy a közönség érzelmei és nézőpontjai milyen mélyen befolyásolják egy előadás befogadását.
