Jake egy régi, kedves étterembe lép be, ahol sok boldog pillanata telt. Egy egyszerű étkezést remél, de amikor belép, egy váratlan látvány fogadja: ott ül Laura, egy esküvői ruhában, de az arca nem a boldogságtól ragyog, hanem a fájdalomtól.
Könnyei, elkenődött sminkje és vörös szemei mindent elárulnak. „Laura?” – kérdezi Jake, a hangja remeg, de próbálja elrejteni zavarát. A lány felemeli a fejét, és felismeri őt. Szomorú mosollyal válaszol, és a fájdalom, amit a szemei tükröznek, mélyebb, mint bármi, amit Jake valaha is látott.
„Jake…” – suttogja, mintha nem is hinne abban, hogy tényleg itt van előtte. Jake leül mellé, és bár a szíve hevesen kalapál, próbálja magát összeszedni. „Mi történt, Laura? Miért vagy itt, esküvői ruhában?” – kérdezi, már tudva, hogy a válasz fájdalmas lesz.
Laura mély levegőt vesz, próbálva összeszedni a gondolatait. „Dylan elhagyott. Ma nem jött el. Nem bírtam a templomban maradni. Idejöttem, mert ez a hely mindig is a mi menedékünk volt. Emlékszel?” – hangja remeg, és a fájdalom nyomot hagy a szavakon.
Jake, bár fájdalmat érez, próbál segíteni. „Sajnálom, Laura. Nem tudom elképzelni, mit érzel.” A lány bólint, és egy újabb könnycsepp gördül végig az arcán. „Olyan, mintha egy rémálom lenne. Fogalmam sincs, mit kezdjek most magammal” – mondja, miközben leejti a tekintetét.
Jake elgondolkodik, és egy merész ötlet villan át az agyán. „Mi lenne, ha elmenénk a bulira? Együtt. Lehet, hogy fura lesz, de miért ne? Talán a legőrültebb esküvői este lesz, amit valaha láttak, de legalább emlékezni fogunk rá” – javasolja egy kis félénk mosollyal.
Laura meglepődve, de valami különös megértéssel néz rá. „Az esküvőre? Az én esküvői ruhámban?” „Igen, pontosan. Miért ne? Tedd meg velem.” Laura letöröl egy újabb könnyet, és elgondolkodva végül bólint. „Rendben. Menjünk.”
Ahogy belépnek a bulira, az emberek döbbenten figyelik őket. Laura gyönyörű, de szemei egy teljesen más történetet mesélnek, mint amit a ruhája sugall. Jake kicsit zavarban van a farmere és pólója miatt, de nem törődik ezzel.
Furcsa, mégis valahogy a helyén érzi magát. A zene elkezdődik, és a táncosok között ők is elvegyülnek. A nevetés, a közös emlékek, a régi iskolás tréfák újra felélesztik a köztük lévő kapcsolatot. A DJ bejelenti a lassú táncot, és bár furcsa,
hogy egy esküvőn táncolnak a vőlegény nélkül, amikor Laura megkéri, hogy táncoljanak, Jake úgy érzi, mintha minden a helyére kerülne. „Jake, táncolnál velem?” – kérdezi halkan, bizonytalanul. „Természetesen” – válaszolja Jake, és a táncparkettre vezeti
őt. Miközben a lány a karjaiban táncol, úgy érzi, mintha az idő megállt volna. Ekkor váratlanul belép Dylan, Laura ex-vőlegénye. A terem mintha megdermedt volna, ahogy Dylan feléjük tart. „Laura, beszélhetnénk?” – kérdezi remegő hangon.
Laura nyugodtan néz rá, miközben Jake keze szorosan az övében van. „Mit akarsz?” – kérdezi hűvösen. „Sajnálom. Hibáztam. Mindent elrontottam. Kérlek, adj nekem egy esélyt” – nyögdécseli Dylan, de Laura csak higgadtan válaszol: „Te hagytál el az oltárnál.
Nem jöhetsz vissza most, és kérhetsz egy második esélyt. Megmutattad, ki vagy. Többet érdemlek.” Dylan összeroppan, de Laura nem enged. „Túl késő” – mondja végül, és visszafordul Jake felé. Jake büszke Laura bátorságára, ahogy visszatér hozzá.
Együtt lépnek ki a buliból, és a hideg éjszakai levegőben Laura mély levegőt vesz. „Rendben vagy?” – kérdezi Jake, miközben átöleli őt. Laura bólint. „Igen. El kellett mondanom. Így akartam lezárni.” „Hihetetlen voltál” – mondja Jake, hangja meleg és komoly.
„Olyan valakinek kell lenned, aki mindig ott lesz melletted.” „Annyira örülök, hogy itt vagy” – válaszolja Laura, szemében ragyogás. „Mindig ott voltál.” Ekkor Jake úgy érzi, hogy eljött az ideje a vallomásnak. „Laura, soha nem felejtettelek el.
Mindig is szeretlek” – mondja, miközben a szíve hevesen ver. „Én sem felejtettelek el” – suttogja Laura, és ajkaik találkoznak. Abban a pillanatban minden a helyére kerül, és a második esély a szerelemre végre valósággá válik.
