A történet összefoglalása: Amber egy 34 éves vállalati ügyvéd, feleség, és egy hét éves kislány, Mia édesanyja. Az elmúlt hónapokban az élete teljesen felborult: édesanyja súlyos betegsége miatt egyre több időt tölt a gondozásával,
miközben a munkájában is teljes erőbedobással próbál helytállni. Férje, Jack, mindent megtesz, hogy otthon biztosítsa a stabilitást – vezeti a háztartást, segít Miának a leckékkel, és gondoskodik arról, hogy a család mindennapjai rendben zajlanak.
Mégis, Amber úgy érzi, hogy teljesen kimerült, és már csak egy hajszál választja el az összeomlástól. Egy este, amikor Amber egy hosszú munkanap után fáradtan hazatér, és rendet rak Mia szobájában, egy rajzot talál.
Első pillantásra egy boldog családot ábrázoló gyermeki firkának tűnik. Ám amikor közelebbről megnézi, a szíve összeszorul. A képen Mia, Jack és egy másik nő látható – egy hosszú barna hajú, menyasszonyi ruhát viselő idegen.
Alatta pedig gyermeki kézírással áll a felirat: „Alig várom, hogy te legyél az anyukám!” Amber szinte megbénul a döbbenettől. A szíve vadul kalapál, a gondolatai összevissza cikáznak. Vajon Jack megcsalta? Ki ez a nő? Miért akarja Mia, hogy egy másik asszony legyen az anyja?
A zaklatottságtól nem tud elaludni. Az éjszaka közepén is csak forgolódik, miközben az árulás és a veszteség rémképei kínozzák. Másnap reggel, mielőtt a gondolatai teljesen felemésztenék, Amber szembesíti Jackkel. A férfi meglepődik, de nem tagad semmit.
Ehelyett elviszi Ambert Mia iskolájába, hogy választ adjon a kérdéseire. Ott találkoznak Mia tanítónőjével, Claraval – egy fiatal, kedves nővel, akinek hosszú barna haja van… épp, mint a rajzon. Jack elmagyarázza, hogy Mia az utóbbi időben nagyon magányosnak érezte magát.
Hiányolta az édesanyját, aki egyre kevesebb időt töltött vele, és emiatt érzelmileg eltávolodott tőle. Mia ezért ösztönösen keresett egy másik anyai figurát, akit Clara személyében talált meg. Clara elmondja, hogy Mia gyakran marad bent iskola után,
hogy segítsen neki, és közben sokszor beszél az érzéseiről – arról, hogy úgy érzi, anyukája már nem szereti annyira, mint régen. Clara nem akart Amber helyébe lépni, csupán megpróbált egy biztos pontot nyújtani a kislánynak ebben a nehéz időszakban.
Amber megkönnyebbül, de egyben mélyen elszomorodik. Nem Jack hűtlensége a probléma, hanem az, hogy ő maga sodródott el a saját lányától annyira, hogy az másban keresett vigaszt. Ráadásul Jack tudott a rajzról, de nem akarta még jobban megterhelni Ambert,
ezért azt tanácsolta Miának, hogy rejtse el. Amber először dühös lesz Jackre, de belátja, hogy a férfi mindezt nem rossz szándékból tette. Ami viszont ennél is fájdalmasabb, hogy Mia annyira elveszettnek érezte magát, hogy egy másik anyát kezdett keresni magának.
Aznap este Amber leül Miával, és őszintén beszélgetnek. Elmondja neki, mennyire szereti, és hogy attól, hogy kevesebb időt töltenek együtt, nem szereti kevésbé. Mia könnyek között vallja be, hogy attól félt, anyukája már nem akar vele lenni.
A felismerés, hogy milyen mélyen megbántotta a saját lányát, mindennél jobban fáj Ambernek. Ettől a pillanattól kezdve elhatározza, hogy változtat. Átstrukturálja a munkáját, és több segítséget kér a családjától, hogy ne egyedül viselje az édesanyja gondozásának terhét.
Jackkel együtt bevezetnek egy új hagyományt – a „Mama-Mia estéket”, amikor Amber és Mia kettesben töltenek időt, csakis egymásra figyelve. Később Amber találkozik Claraval is, és megköszöni neki, hogy ott volt Miának, amikor ő nem tudott.
Clara bűntudatosnak érzi magát, de Amber biztosítja róla, hogy nem tett semmi rosszat – épp ellenkezőleg, segített egy kisgyereknek, aki elveszettnek érezte magát. Ahogy telnek a hetek, Amber és Mia kapcsolata újra szorosabbá válik.
Egyre több időt töltenek együtt, és Amber megtanul jelen lenni – nemcsak testben, hanem lélekben is. Tudja, hogy nem lehet tökéletes anya, de egy dolgot biztosan megfogad: soha többé nem engedi, hogy a lánya elbizonytalanodjon a szeretetében.
És amikor Mia legközelebb rajzolni kezd, Amber leül mellé, fog egy színes ceruzát, és együtt alkotnak – nemcsak képeket, hanem új, boldog emlékeket is.
