Shirley világa darabokra hullott abban a pillanatban, amikor meglátta férjét, Brodyt, túlságosan is bizalmas pózban titkárnőjével, Lilával a közös irodájukban. Megdermedt, ujjai elernyedtek, és a kanál, amit addig szorongatott, hangos csörömpöléssel a padlóra hullott.
De Brody és Lila vagy nem vették észre, vagy úgy tettek, mintha nem látnák őt. Shirley gyomra görcsbe rándult, és érezte, hogy a könnyek égetik a szemét. De nem fog sírni. Nem előtte. És főleg nem előtte. – Brody! – Hangja éles volt és tiszta,
mint egy penge, amely átvágta a fojtogató csendet. Brody lassan fordult meg, arcán a meglepetés mesterkélt kifejezésével. – Shirley? Mit keresel itt? – Mit keresek itt? – Shirley karba tette a kezét,
és szándékosan Brody kezére nézett, amely még mindig Lila combján nyugodott. – Inkább azt kérdezném, te mit csinálsz itt. Brody felvonta a szemöldökét, és csak lassan húzta el a kezét, mintha szándékosan akarná őt provokálni.
– Csak munkáról beszélgetünk. Ne csinálj drámát. – Munka? – Shirley keserűen felnevetett. – A munkát így szoktad végezni? Úgy, hogy a kezed a szoknyája alá csúszik? És mindezt az én szemem láttára?
– Elég legyen, Shirley – sziszegte Brody, arca dühöt és türelmetlenséget sugárzott. – Nevetségessé teszed magad. – Én teszem magam nevetségessé? Beszélnünk kell, Brody. Most. Egyedül. – Hangja remegett, de nem hagyta magát.
Brody keresztbe fonta a karját, arckifejezése hideg és számító volt. – Nem parancsolgathatsz nekem. Egyébként is, épp azt akartam mondani, hogy ma beadom a válópert. A ház az enyém. Shirley szinte belesápadt a döbbenetbe.
– A ház? A szüleim háza? Ezt nem mered! Brody arcán gonosz mosoly terült szét. – Ne felejtsd el, hogy egy ügyvéddel vagy házas. Lilát beköltöztetem, és minden egyes négyzetcentiméterét kihasználjuk a háznak. Majd gondolj ránk.
Shirley érezte, hogy eláll a lélegzete. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Brody lehúzta jegygyűrűjét, belenyomta az általa hozott torta közepébe, és gúnyosan megjegyezte: – Talán eladhatod ezt, hogy vehess magadnak egy kutyaágyat.
Ezután nevetve megfogta Lila kezét, és eltűntek az irodából. Shirley ott állt, szíve darabokra tört, miközben a többi munkatárs sajnálkozó pillantásokkal nézett rá. Tudta, hogy nem szabad ott összeomlania, ezért összeszedte magát és elment, de belül tombolt a vihar.
Egy olcsó hotelszobában végül elszakadt nála a cérna. Könnyek csorogtak az arcán, miközben ököllel verte a párnát. – Hogy tehette ezt velem? – kiáltotta kétségbeesetten. – Mindazok után, amit együtt átéltünk…
Ekkor váratlan kopogás törte meg a csendet. Shirley összerezzent, gyorsan letörölte könnyeit, és ajtót nyitott. Egy idegen férfi állt előtte, akit még soha nem látott. – Elnézést – kezdte bizonytalanul a férfi –, azt hittem, segítségkérés hangját hallottam.
Shirley döbbenten nézett rá egy pillanatig, majd élesen válaszolt: – Nos, akkor rosszul hallotta. Hacsak nem tud segíteni abban, hogy megmentsem a házamat a leendő exférjemtől. Ebben az esetben csak tessék, különben távozzon.
A férfi röviden végigmérte őt, majd felvonta a szemöldökét. – Most már értem, miért hagyja el magát. – Tessék?! – Shirley egy lépést tett előre, képtelen volt elhinni, amit hallott. De a férfi egyszerűen megfordult és elindult a saját szobája felé,
anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Shirley nem hagyta annyiban. Követte őt, és mielőtt a férfi becsukhatta volna az ajtót, megfogta azt és visszatolta. – Ezt nem hagyom ennyiben! Mit értett ez alatt? – Úgy értettem… – kezdte a férfi,
majd egy pillanatra megállt, mintha átgondolná. – Felejtse el. – Felejtsem el? Na, azt nem hiszem! Elegem van a férfiakból, akik azt hiszik, hogy parancsolgathatnak nekem és megalázhatnak. Fogalma sincs, ki vagyok!
A férfi egy pillanatig csak nézte őt, és egy futó szánalom árnyéka suhant át az arcán. – Igaza van – mondta csendesen. – Nem érdemli meg ezt. Mielőtt Shirley bármit mondhatott volna, a férfi becsukta az ajtót.
Másnap reggel, amikor Shirley visszament az irodájába, azt kívánta, bárcsak soha többé ne kelljen találkoznia ezzel a férfival. De amikor megismerte az új főnökét, Mr. Williamst, rémülten ismerte fel: a férfi nem más volt, mint az idegen a hotelszobából!
