Ki gondolná, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő dolog, mint a majonéz, teljesen megváltoztathatja az ember viszonyát a konyhához? Pedig pontosan ez történt velem.
Egy idő után már nem vásároltam többé a bolti tubusos vagy üveges változatot. Egyszerűen nem volt rá szükség.
Miért is lett volna, amikor két perc alatt, néhány alapanyagból, frissen, házilag el tudtam készíteni olyat, ami nemcsak felülmúlta a boltit, hanem valóban ízlett?
Az első próbálkozásom meglepően könnyen ment. Olyan érzés volt, mintha valami varázslat történne előttem.
Előkészítettem a hozzávalókat: tojást, mustárt, egy kevés ecetet, cukrot, sót, és persze az olajat. A kulcs az volt, hogy minden szobahőmérsékletű legyen.
Ez a legfontosabb szabály – és nem érdemes kikerülni, mert ha hideg a tojás, az olaj vagy bármi más, a majonéz nem fog összeállni.
A hozzávalókat egy keskeny, magas falú edénybe tettem, majd a botmixert óvatosan az edény aljára süllyesztettem, pont oda, ahol a tojás pihent.
A mixer gombját megnyomtam, és nem mozdítottam a kezem.
Csak néztem, ahogy a sárgás folyadék egyre világosabb, sűrűbb, krémesebb állagúvá válik. Szinte észre sem vettem, és már kész is volt.
Az íze? Sokkal több, mint amit a bolti majonéz valaha is nyújtani tudott. Krémes volt, gazdag, mégis friss és természetes.
Olyan érzés volt, mintha először kóstolnám meg, milyen is valójában a majonéz. Innen nem volt visszaút.
Később felfedeztem egy újabb változatot, amit csak úgy hívok: a «déli verzió». Ez egy fokhagymásabb, markánsabb ízvilágú recept, amiben csak a tojássárgáját használom.
Ebbe is kerül egy kis mustár, ecet vagy citromlé, és természetesen az olaj.
A különlegessége abban rejlik, hogy hozzá lehet adni egy kis szárított fokhagymát – vagy akár friss zúzott fokhagymát –, amitől az egész olyan lesz, mint egy fűszeres provence-i álom.
Ez a változat különösen jól illik grillezett húsokhoz, sült krumplihoz, vagy akár csak egy szelet puha kenyérhez is.
Az állaga szinte kenőcs szerű, de nem túl nehéz – pont annyira testes, hogy az ízek szépen kibontakozzanak, de ne nyomjanak el mást.
És ha azt gondolnád, hogy a majonéz elképzelhetetlen tojás nélkül, akkor hadd mutassak valami igazán izgalmasat.
A tojásmentes, tejes verzió először nekem is furcsán hangzott. Majonéz tojás nélkül? Lehetséges ez egyáltalán? A válasz: nemcsak lehetséges, de fantasztikus is.
A trükk itt az, hogy magas zsírtartalmú tejet kell használni – minél zsírosabb, annál jobb. A tejhez hozzáöntjük az olajat, és kezdhetjük is a mixelést.
Ahogy a mixer dolgozik, már látható is, ahogy sűrűsödik a keverék, szinte egyik pillanatról a másikra.
Amikor már kezd krémessé válni, mehet bele egy kis ecet vagy citromlé, só, cukor, mustár – ezek adják meg a jól ismert ízvilágot.
A végeredmény picit világosabb, mint a tojásos verzió, de az állaga és íze így is tökéletes.
Ráadásul ez a változat még azok számára is elérhetővé teszi a házi majonéz élményét, akik nem ehetnek tojást.
Minden alkalommal, amikor elkészítem valamelyik változatot, újra és újra meglep, hogy mennyire egyszerű ez az egész.
Nem kell hozzá más, csak néhány perc, egy botmixer, és egy kis kíváncsiság. Ráadásul mindegyik verzió könnyen alakítható. Ha egy kis pikánsságra vágysz, dobj bele chiliport vagy cayenne borsot.
Ha frissességet szeretnél, reszelj bele citromhéjat vagy keverj hozzá friss zöldfűszereket.
Egy kis curry porral indiai hangulatot vihetsz bele, wasabival japán irányba mozdíthatod el az ízeket.
A lehetőségek száma végtelen – és mindezt te irányítod a saját konyhádban.
A legjobb az egészben, hogy miután egyszer elkészíted, többé nem akarsz majd visszatérni a bolti változathoz. Mert amit te készítettél, az nemcsak friss,
hanem valóban ízes, személyes, és valahogy sokkal inkább «étel», mint amit bármilyen címke vagy márkanév kínálhat. És ez az a pillanat, amikor rájössz: a majonéz nem csak egy szósz.
Egy apró csoda, amit a saját kezeiddel varázsolsz az asztalra.
