Margit soha nem gondolta volna, hogy a baleset után, amelyben megsérült a lába, Andrásnál és annak várandós feleségénél, Katalinnál fog kikötni. A házaspár nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy befogadják, de Margitnak nem volt más választása.
Katalin állandó ridegsége és András túlbuzgó férj- és apaszerepe miatt a közös élet szinte elviselhetetlen volt. Margit nemcsak feleslegesnek érezte magát, de Katalin viselkedése is rendszeresen csalódást okozott neki, aki őt nyíltan csak tehernek tartotta.
Egy kora reggelen Margit meglátta Katalint a kertben, amint éppen leveleket próbált gereblyézni – láthatóan kevés sikerrel. Margit nem bírta tovább nézni, és úgy döntött, hogy segít, ami heves szóváltáshoz vezetett. Katalin azonban elutasító maradt.
Margit megpróbálta sérült lábával demonstrálni, hogy ő is szenved, de Katalin teljesen figyelmen kívül hagyta. „Hét hónapos terhes vagyok” – mondta Katalin élesen, és hozzátette, hogy valódi segítségre van szüksége, nem olyasvalakire, aki csak úgy tesz, mintha segítene.
Margit ismét visszautasítva érezte magát, és alig tudta elviselni a folytonos ellenségeskedést. Azonban ekkor feltűnt a mogorva szomszéd, Péter Dávid, aki arról volt híres, hogy senkit nem kedvel igazán. Margitot sem kímélte eddig, rendszerint csak vonakodva köszönt neki.
De ezen a napon, amikor Margit kilépett a verandára, Péter váratlanul vacsorára hívta. Margitot meglepte a meghívás, és nem sejtette, hogy ez a gesztus egy nagyobb terv része. Nem tudta, hogy András és Katalin egy titkos megállapodást kötöttek, hogy összehozzák őt Péterrel.
Rájöttek, hogy sem Margit, sem Péter nem teszi meg az első lépést, így ők maguk vállalták a közvetítő szerepét. Az este kínos csenddel kezdődött, amikor Margit megérkezett Péterhez vacsorára. Ám ahogy telt az idő, a hangulat lassan oldódott.
Margit félénken megemlítette, hogy szereti a dzsesszzenét, ami halvány mosolyt csalt Péter arcára. Megmutatta neki a kedvenc lemezét, és amikor a lemezjátszó nem működött, felajánlotta, hogy zenétlenül is táncoljanak. A két magányos ember a lámpafényben mozdult együtt, mintha a világ többi része megszűnt volna létezni.
Margit hosszú idő óta először érezte magát megértettnek és elfogadottnak. A tánc után Péter hirtelen megnyílt. „Szólíts Péternek” – mondta gyengéden, mire Margit válaszolt: „És te szólíthatsz Margitnak.” Egy óvatos csók követte a szavakat, amely mindkettejük bizonytalan érzéseit megerősítette.
Margit számára ez volt az első lépés, hogy lebontsa a szívét körülvevő falakat. Az elkövetkező hónapokban Margit és Péter egyre több időt töltöttek együtt. Kapcsolatuk elmélyült, és Margit Katalin folyamatos csipkelődései ellenére olyan boldogságot talált Péterben, amit régóta nélkülözött.
Együtt fedezték fel az élet apró örömeit, és Margit élete váratlanul megtelt melegséggel. Aztán elérkezett a nap, amikor Margit megtudta, hogy András és Katalin mindent előre kiterveltek, hogy őt Péterrel összehozzák.
Katalin egy beszélgetés során elszólta magát Péternek, hogy a lemezjátszót is azért ajánlotta fel neki, hogy Margit figyelmét felkeltse. Margitot mélyen megrendítette a felismerés, és elárulva érezte magát – mind Katalin, aki mindig lekezelte őt, mind András miatt, aki soha nem törődött az érzéseivel.
A fájdalom és a harag feltört benne, amikor szembesítette őket az igazsággal. A vita hevében András és Katalin mindent bevallottak, noha Katalin megpróbálta mentegetni magát. „Csak azt akartuk, hogy boldog legyél” – mondta András, de Margit csalódottsága nem enyhült.
Péter is próbálta megmagyarázni, hogy őt nem a terv vezette, hanem az, amit Margit iránt kezdett érezni. „Megváltoztattál, Margit. Te mutattad meg, hogyan találhatok újra örömöt az életben” – vallotta be. „Szeretlek – úgy, ahogy vagy, minden különcségeddel és mindeneddel együtt.”
Margit, bár dühös volt, nem tudta elnyomni az érzéseit. Péter elérte a szívét, és amikor bocsánatot kért, Margit úgy érezte, újra hinni tud az igaz szerelemben. Elfogadta Péter bocsánatkérését, és a két ember végül egymásra talált.
Attól a hálaadástól kezdve Margit és Péter elválaszthatatlanok lettek. Minden évben együtt ünnepeltek, és a Katalin által Péternek adott lemezjátszó zenéje a szerelmük szimbólumává vált. Bár a terv okozta sebek lassan gyógyultak, Margit immár biztos volt benne, hogy a Péterrel talált szerelem valódi és mély.
